,,rabló''-t, ,,portyázó''-t jelentett. Mátyás király idején már a kopjáj-szablyás könnyűlovas zsoldosokat hívták így, akikben méltó ellenfélre találtak a török szpáhik. A 17-18. században magyar mintára több európai országban is állítottak fel huszárezredeket. A nekünk legkedvesebb huszár, János vitéz Tündérországban tette le végleg kardját; ám a való életben a második világháborúban vetették be a fegyvernemet utoljára.