Tijs Verwest inkább tűnik kissé félszeg, visszahúzódó srácnak a szomszédból, mint világelső kultuszfigurának, akit több százezer fiatal istenként tisztel, bármelyik földrészen is járjon. Ezt az imázst nem csupán kisfiús arcberendezése, szinte állandó cinkos mosolya erősíti, de öltözködésével is rásegít; mintha egy tizenéves "deszkás" ülne velem szemben. A brit sajtó által előszeretettel cikizett, egyben állítólag méregdrága nadrágja valóban kissé viccesen hat ezer zsebével, pláne annak fényében, hogy Tijs már három éve túl van harmincadik születésnapján. Szerénysége azonban legendás; bárki, aki egyszer is találkozott vele, bizonyíthatja, Tiësto valóban a földön jár, így az is nyilvánvaló, hogy nem az utolsó részletekig kidolgozott dizájnról van szó, egyszerűen így érzi jól magát.

DJ Tiësto karrierje lélegzetelállító ütemben ívelt felfelé az utóbbi pár év során. Miután a kilencvenes évek közepére hazájában már ő volt az egyik legismertebb név a klubszcénában, lassan de biztosan hódította meg a világ dance színterét is, terjesztve az igényes trance igéjét egészen az Egyesült Államokig, illetve a Távol-Keletig, ahol nevét már régóta egy lapon emlegetik olyan nagyságokéval, mint Oakenfold vagy akár Sasha. Akiket egyébként idén végül kivétel nélkül maga mögé utasíthatott a DJ Magazine szokásos éves közönségszavazásán, elnyerve a legrangosabb díjat, amiről egy lemezlovas álmodhat. Teljesítménye azért is egyedülálló, mert eddig kizárólag brit DJ-k birtokolhatták ezt a címet: a halk szavú holland sikere a meglehetősen belterjes szigetországi klub kultúrában egyaránt köszönhető kiváló zenei érzékének, magával ragadó karizmájának, illetve a műfaj példátlan térnyerésének. Bár Tiësto első helyezése bizonyosan sokakat meglepett, hiszen olyan neveket előzött meg, mint Sasha, Digweed, Oakenfold, Carl Cox vagy Tenaglia, azért sikerének voltak idén előzményei, hiszen azon kívül, hogy hazájában - ki tudja hányadszorra - az év producerének és lemezlovasának választották, 2002-ben elnyerte a legjobb DJ-nek járó elismerést a World Dancestar Award és az Ibiza Award kiosztóján is.

Bár a klub személyzete nem könnyíti meg munkánkat, munkatársunk, Kyra erélyes fellépésének köszönhetően, illetve a flamand trance-császár menedzsere közbenjárására végül kissé nehézkesen bár, de sikerül Tiësto közelébe kerülni. Nyilván a folyamatos turnézás, illetve stúdiómunka következtében Tijs szemmel láthatóan erős fáradsággal küszködik, így Wilfried még megkér, hogy amennyire lehet, próbáljuk rövidre fogni a beszélgetést. Mindehhez hozzátartozik, hogy a trance feltétlen híveként Tiësto már évek óta elsőszámú kedvencem, és ezzel az interjúval régi vágyam válik valóra, így nem egyszerű visszafogni magam, és szelektálni a millió nyilvánvaló kérdés közül.


- Először is hadd gratuláljak a világelső helyezéshez! Gondolom, az elmúlt két hétben másról sem szólt az életed.
- Köszönöm szépen! Ahogy mondod. Rettentő boldog vagyok, hogy így alakult, persze nem számítottam rá, és ettől csak még nagyobb az öröm.

- Másrészről viszont nem érzed úgy, hogy ez a hallatlan siker nagyobb nyomást is helyez rád egyúttal? Nem okoz fejfájást, hogy ezentúl magasabb követelményeknek kell megfelelned?
- Nem, egy kicsit sem. Nézd, nagyon keményen dolgoztam, mire idáig eljutottam. Pont ellenkezőleg: idáig éreztem az egyre nehezedő nyomást és bizonyítási kényszert. Most, hogy első vagyok, elszállt a nyomás, megkönnyebbültem. Ennél feljebb nem lehet jutni, tehát nincs miért idegeskedni többé. Ezt a sikert senki sem veheti el tőlem. Nagyon szerencsésnek érzem magam, boldog vagyok, de ezen túl nem befolyásolja a napi munkámat.

- Ha viszont úgy érzed, mindent elértél, mi motivál továbbra is? Mit lehet még elérni, megcélozni ezek után?
- Á, egy csomó mindent! Rengeteg dolog van, amit még csinálni szeretnék. Jobb zenéket például - sokat kell még fejlesztenem a produceri munkámon. Meg persze a DJ szettjeimen is - oké, az elismerés azt mutatja, hogy jól csináltam, de mindig úgy érzem, még lehetek jobb is.

- Hogyan javíthatsz a DJ szettjeiden?
- Nem tudom pontosan, de folyamatosan keresek új megoldásokat, technikákat, hogy a képességeimet tovább fejlesszem.

- A honlapodon underground DJ-nek aposztrofáltad magad arra hivatkozva, hogy nem teszel engedményeket a zenédet illetően, mint más, kommerszebb lemezlovasok szélesebb tömegek megcélzása érdekében. Összeegyeztethető szerinted a világelső helyezés a "földalattisággal"?
- Igen, ezt a mai napig fenntartom. Úgy gondolom, underground DJ vagyok, hiszen mindig is azt játszottam, illetve fogom játszani, ami nekem tetszik, és felelősségemnek érzem, hogy az elektronikus zenét egyre magasabb szinten műveljem. A mai világban szerintem már undergroundnak számítasz, ha nem arra törekszel, hogy a lemezeid bekerüljenek a top 40-be, mint mondjuk DJ Sammy és a hozzá hasonlók, akik velejéig kommersz zenéket adnak ki. Másrészről pedig valamilyen szinten nyilvánvalóan kommersznek, azaz eladhatónak kell lenned, hogy világelső légy. Ha tudatosan arra törekedsz, hogy underground maradj, akkor csak kis klubokban fogsz játszani kevés embernek. Én azért egy bizonyos egyensúlyt szeretnék elérni a kettő között, és úgy érzem, sikerül is.

- Elsöprő sikered egyúttal a műfaj sikere is. A trance talán végre megkapja azt az elismerést, amit megérdemel, hiszen az elmúlt időszakban nagyon sok negatív kritika érte.
- Ahogy mondod. (Elgondolkodik.) Ugyanakkor az igazi trance már megkapta ezt az elismerést évekkel ezelőtt. Az elmúlt két évben a szakma és elsősorban az újságírók azonban folyamatosan lehúzták a műfajt. A trance és az eurotrance között egyenlőségjelet tettek. Lasgo, Ian van Dahl és az ehhez hasonló kommersz, pénzre utazó próbálkozások tovább csorbították a műfaj hírnevét. Én valódi trance DJ-nek tartom magam, hiszen a zeném nem olcsó hatásvadászatra épül. A valódi trance 1992 óta folyamatosan elismert, amióta Sven Vath és pályatársai megteremtették. Boldoggá tesz, hogy a különféle zenei magazinok újságírói igyekezete ellenére a trance nem halt meg - örülök, hogy az újságírók véleménye nincsen többé olyan nagy hatással a közönségre. Régebben ez nem így volt, hiszen a szakmai magazinok nagy véleményformáló erővel rendelkeztek. Tavaly minden nagyobb zenei magazin a sárba tiporta a trance-t, idén pedig a DJ Magazine listáján az első tízben ott van rajtam kívül még Paul van Dyk, Armin van Buuren, Paul Oakenfold és Ferry Corsten, nem beszélve a többiekről, akik még felkerültek a százas listára. Szerintem ez óriási dolog.

- Várható szerinted ennek fényében, hogy még többen próbálják majd meglovagolni a trance elképesztő népszerűségét? Nem félő, hogy még inkább kiárusítódik a műfaj?
- Én nem félek ettől. Nézd, a nagy, monumentális kiállásokkal tűzdelt, érzelmes trance korszaka lejárt. Bár játszom még néhány kifejezetten dallamos, érzelemdús számot, azért a szettjeim nagy részét már minőségi trance teszi ki. Az igényes DJ-k úgyis így fognak tenni. Sajnos a trance ahogy eddig ismertük, haldoklik, mivel már most is túlságosan sok a tré, agyatlan kiadott zene, ami csak pénzkeresésre szolgál.

- Sokszor viszont csak egy egészen vékony határ választja el a gagyi, szirupos, kommersz trance zenéket a minőségi, mégis dallamos és felemelő számoktól, melyek produkciós értéke magas, és valóban értékesek. Te mi alapján teszel különbséget?
- Számomra egy zene értékes, ha akár egyetlen új, eddig még nem hallott elemet felfedezek benne. Nem kell, hogy az egész szám úgy, ahogy van innovatív és újszerű legyen, elég ha csak egy valami van benne, amit még nem hallottam, és az újdonság erejével hat. Elég egy hang, egy dallam, egy újszerű megoldás, bármi, ami a többségből kiemeli. Én abban hiszek, hogy a szcénát nem radikálisan, hanem szép lassan, fokozatosan kell megváltoztatni. Ha egyik nap még trance-t játszol, a következőn pedig hirtelen tribal-t vagy techno-t, nem csak a saját hiteledet veszíted el, hanem a szcénát is megfojtod. Lassan, fokozatosan kell előre mozdítani, fejleszteni a hangzást.

- Produceri munkád során mennyire törekszel tudatosan arra, hogy ne legyen kommersz a végeredmény?
- Ahogy utaltál rá, a kommersz és az underground határmezsgyéje ebben a műfajban rendkívül vékony, és nem egyszerű megmaradni középen. Persze, hogy igyekszem újszerű, és innovatív maradni, különben hová tűnne az izgalom a munkámból?

- Mi késztetett rá annak idején, hogy ezt a műfajt válaszd? Egy útkeresés eredményeként, fokozatosan találtál rá a trance hangzásra, vagy egyetlen pillanat volt, amikor "megvilágosodtál"?
- Egyetlen éjszaka kérdése volt. Még '92-ben hallottam Sven Vath hatórás szettjét Belgiumban. Moby-val léptek fel, és ez volt az első alkalom, hogy trance zenét hallottam. Úgy éreztem, ez az, ami én vagyok, és elkezdtem kutatni a hasonló muzsikákat, majd nem sokkal később már én is ezt játszottam és készítettem.

- Legutóbbi szettjeid egyre több mélyebb, nehezebb, keményebb darabot tartalmaznak, a hangzásod fokozatosan egyre progresszívebb. Célzottan haladsz ebbe az irányba? Várható-e, hogy ezek a zenék kiszorítják a felemelő, euforikus trance hangzást szettjeidből?
- Valóban, jelen pillanatban ezt az irányt tartom. Nem vagyok benne biztos, hogy a progresszív egyébként a legjobb szó rá. Mint mondtam, határozottan azon a véleményen vagyok, hogy a nagy, örömteli, érzelmes trance dallamok kiszorulóban vannak. '92 óta eleget hallottam őket, úgy érzem, vége annak a stílusnak. Folyamatosan keresem az újat, a különlegeset, de mint mondtam, az áttérés fokozatos lesz. Azért persze bízom benne, hogy a műfaj újra feltalálja magát, és a későbbiek során lassan visszatér majd az eufórikus hangzás. Ahogy újabb és újabb számítógépek, szintetizátorok, stúdió-felszerelések születnek, talán találunk majd új hangokat, amik ugyanazt a hatást érik el, amit annak idején a trance hőskorában.

- Azt mondod, technológia kérdése lenne?
- Meg vagyok róla győződve. Az új szintetizátorokkal új, felemelő hangzásokat tudunk majd kreálni, amikről nem is álmodtunk. Ezekből a hangokból új zenék születnek majd, és a trance feltámad.

- Zenéddel, a szettjeiddel különféle érzelmek egész sorát váltod ki közönségedből. Egyébként is ilyen érzelmes ember vagy? Könnyen mutatod ki az érzelmeidet?
- (Nevet) Igen, azt hiszem. Nyitott srác vagyok. Persze ez az adott helyzettől is függ.

- Mi inspirál?
- Minden. Az egész élet. Rengeteget utazom, nagyon sok helyen járok, számtalan buliban játszom. Hihetetlenül sok barátom van, és minden nap tíz-húsz új embert ismerek meg. Mindebből rengeteget lehet tanulni, tapasztalatokat gyűjteni. Ez aztán természetesen kiütközik a zenémen, és a szettjeimen is.

- Vannak DJ-k akikre felnézel?
- Számtalan. Fel sem tudnám sorolni. Aki elsőre eszembe jut, az a már említett Sven Vath, illetve Carl Cox. Mindkettőjüket nagyon tisztelem.

- Mindketten techno DJ-k - legalábbis már hosszú évek óta túlnyomórészt techno-t játszanak.
- A jó DJ az jó DJ, tekintet nélkül a műfajra, amit játszik. Amiért például Carl Cox-ot végtelenül tisztelem, az a kitartása és a lelkesedése még annyi év után is. Aztán persze ott van Paul Oakenfold, aki rengeteget tett a modern tánczenékért.

- Producerként és lemezlovasként is mérhetetlen népszerűségre tettél szert az évek során. A kettő persze manapság már elválaszthatatlan, mégis megkérdem: melyik a fontosabb neked? Melyik jelenti a nagyobb kihívást: producerként, illetve DJ-ként helytállni?
- Ahogy mondod, nem lehet egyiket elválasztani a másiktól. Ugyanolyan fontos mindkettő, hiszen muszáj saját zenéket készítenem, hogy lemezlovasként dolgozni tudjak, és sikeres legyek. Őrülten frusztráló lenne, ha végig mások lemezeit kellene játszanom.

- Úgy gondolod, produceri munkádnak is szerepe volt abban, hogy világelsőnek választott a közönség?
- Feltétlenül. Biztos vagyok benne, hogy nagy szerepe volt, megkockáztatom, hogy akár hatvan százalékban is befolyásolta a végeredményt.

- Több nagynevű DJ/producer - gondol k itt elsősorban Sasha-ra vagy Oakenfoldra, de más példák is vannak - olyan művészi anyagot jelentettek meg mostanában, ami lemezlovasként játszott hangzásuktól gyökeresen eltér. Várható tőled is, hogy a jövőben megjelentetsz olyan szerzői albumot, amin különféle stílusokkal kísérletezel?
- Talán később én is kiadok majd egy ilyen albumot, ha úgy érzem. Én azonban egyelőre olyan zenéket szerzek, amiket lemezlovasként magam is tudok játszani. Ha írok egy hip-hop számot, azt egészen nyilvánvalóan nem fogom tudni beilleszteni a szettjeimbe. Félreértés ne essék, nagyon tetszik Oakenfold szerzői albuma, de semmi köze sincs a DJ szettjeihez. Szerintem, ha már mindenképpen ebbe az irányba akart haladni, valami más név alatt kellett volna kiadnia az albumot. Ha valaha is készítek egy szerzői albumot, amin más stílus szerepel, mint a tőlem megszokott, kitalálok majd egy project nevet, ami alatt kijön a lemez. Tiësto név alatt csakis olyan zenék fognak megjelenni, amiket a szettjeim során is lehet hallani.

- Most fejezted be amerikai turnédat, ami a sajtó szerint óriási sikerrel zajlott. Minden az Egyesült Államokban gyakran fellépő lemezlovastól megkérdezem, lát-e esélyt a dance irányzatok olyan mérvű elterjedésére a tengeren túl, ami itt Európában tapasztalható.
- Ha engem kérdezel, én nem vagyok benne biztos. A kormányzat egyáltalán nem nézi jó szemmel a modern tánczenéket arrafelé. Nagyon sokat tesznek a szcéna ellenében, és sorra záratják be a különböző klubokat. Amennyiben ez megváltozik, és a politikusok leszállnak a dance szcéna módszeres meggyilkolásáról, és amennyiben a kereskedelmi rádiók teret adnak ezeknek a zenéknek, lehet rá némi esély, de én azt mondom, ez sajnos kevésbé valószínű.

- Hollandiában viszont a dance és ezen belül is a trance különböző változatai erősebbek és népszerűbbek mint valaha. Megérkezett a holland trance "new breed-je", olyan lemezlovasokkal, mint például Johan Gielen és Cor Fijneman. Mi a véleményed róluk?
- Nagyon örülök, hogy végre ők is megkapják azt a figyelmet, amit megérdemelnek. Tudom, mennyire keményen dolgoznak. Az idősebb DJ-k lassan átadják helyüket, ami véleményem szerint szükséges is. Kell a vérfrissítés, hiszen a fiatalok hozzák az új ötleteket, innovatív hangzásokat. A klubokba járó közönség többsége huszonkét-huszonhárom, legfeljebb huszonnyolc éves. Hasonló korú lemezlovasok jobban érzik, mi kell ennek a közönségnek.

- Tehát nem érzed, hogy konkurenciát jelentenének?
- Egy kicsit sem. Szükség van rájuk, hiszen minden jó DJ-nek megvan a maga saját hangzása, karizmája. Tiëstóból is csak egy van!